Dél-, Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában őshonos, de már Európába is egyre több helyen találkozhatunk vele. Magyarországon a Szegedi Tudományegyetem Botanikus Kertjében, egy szabadtéri termáltóban is élnek.
Gyöktörzzsel rendelkezik, amely képes a hidegebb időszakokat mélyen az iszapba fúródva átvészelni. Főzve vagy szárítva ehető.
Szárának föld alatti részét rizómának nevezzük, ezzel kapaszkodik a talajba.
Levelei pajzs alakúak, színük kékes-zöld. Felszínük hatalmas, viasszal bevont. Magasan a víz felszíne fölött állnak.
Virága emberfej nagyságú, kellemes illatú. Rózsaszín, vagy fehér színű, óriási (30-40 centiméter hosszúságú) sziromlevelei erős napsütés hatására összezáródnak. A virágzatot a hosszú egyenes kocsány emeli a levelek fölé.
Az indiai lótusz a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, újjászületés jelképe. Szinte minden részét felhasználják: friss rizómáját zöldségként, szárítva és őrülve lisztként hasznosítják. Leveleit salátaként, magját nyersen/szárítva/pörkölve fogyasztják. Illatos virágaiból kozmetikumokat állítanak elő.
