Lótusz effektus

A törvény:

Lótusz-effektusnak a növény levelének és virágának nagyon kicsi nedvesíthetőségét nevezik.

Egy felület nedvesedése: Különböző molekulák (vízcsepp, levél) között adhéziós erők lépnek fel, amelyek a felülethez tapadást biztosítják. Azonos molekulák (vízcseppek) között belső összetartó, kohéziós erők működnek. Ez, felületet minimalizálásra kényszeríti a cseppeket, ezért a vízcseppek mindinkább gömbalakot vesznek fel.

Növényben való megjelenés:

Ennek oka a mikroszkopikus méretű kiemelkedések szabályos mintázata a levélen (mikrostrukrúra). Ezeknek a fajoknak a bőrszövetén kb. 5-10 mikrométer magas és egymástól 10-15 mikrométer távolságra lévő dudorok találhatók.

A struktúrának köszönhetően a vízcseppeknek csak 2-3%-a érintkezik a növény felületével. Ezen a kis érintkező felületeken olyan kicsi az adhéziós erő (vízcsepp-levél), hogy nem képes ott tartani a cseppet, még a kis felületi feszültségű folyadékok esetében (víz) sem. A sokkal nagyobb kohéziós erő hatására a víz összefüggő réteg helyett cseppeket alkot, így könnyen lepereghet. Nem jön létre nedvesítés.

Előnye:

A levélen lévő por/szennyeződés szemcsék – amelyek szintén éppen csak érintkeznek a levéllel – a vízzel együtt könnyen lemosódnak. Ezért öntisztuló vagy hidrofób (víztaszító) felületeknek is nevezzük őket.

Feladat:

1.

Cseppents egy kevés vizet a lótuszra és figyeld meg, ahogyan cseppekként gurul le a növényről!